„Mégis, kinek az életét élem?” – egy karriertanácsadás tanulságai

Amikor a „mi jó nekem?” kérdés fel sem merül

Nemrég egy ügyfelem karriertanácsadásra jelentkezett hozzám. Történetének különlegessége nem az volt, hogy több képzésbe is belekezdett és csak egyet fejezett be – ez ma már gyakori jelenség. Ami igazán figyelemreméltó volt, az a mögöttes mintázat: soha nem tette fel magának azt az egyszerű kérdést, hogy „jó-e ez az irány nekem?”

Ahogy haladtunk a közös munkában, feltárult egy mélyebb összefüggés: ügyfelem minden karrierdöntését valaki más ötlete alapján hozta meg. Egy számára fontos személy javasolt valamit, ő pedig azonnal belevetette magát – anélkül, hogy megvizsgálta volna, ez valóban illeszkedik-e saját érdeklődéséhez, személyiségéhez vagy értékrendjéhez.

A parentifikáció láthatatlan hatása a karrierválasztásra

A háttérben a parentifikáció jelensége húzódott meg – egy olyan gyermekkori tapasztalat, amikor a gyermek túl korán felnőtt szerepbe kényszerül, és a környezete igényeinek kielégítése válik elsődleges feladatává. Ilyenkor a gyermek a szülő érzelmi vagy gyakorlati támaszaként jelenik meg, felborítva a természetes családi hierarchiát.

A parentifikált gyermek megtanul folyamatosan kifelé figyelni:

  • Mi történik a szülővel?
  • Mit gondolnak, mit éreznek mások?
  • Hogyan tudom mások igényeit kielégíteni?

Ami azonban nem alakul ki, az a befelé figyelés képessége és rutinja – az önreflexió, amely révén felismerhetnék saját igényeiket, érdeklődésüket, határaikat.

Amikor az önreflexió hiánya karrierútvesztőhöz vezet

Ügyfelem esete klasszikus példája annak, hogyan jelenik meg ez a dinamika a felnőtt életben. Mindig készségesen követte mások javaslatait, de:

  • Nem volt gyakorlata abban, hogy megvizsgálja, ezek az utak illeszkednek-e hozzá
  • Nem alakult ki az a készség, hogy saját érdeklődését feltérképezze
  • Ha mégis felmerült benne egy saját igény vagy érdeklődés, szinte öntudatlanul eltávolodott tőle

Ez az a pont, ahol a parentifikáció és a karrierválasztás összefügg: aki gyermekként nem kaphatta meg a jogosultságot saját igényeire, felnőttként sem teszi automatikusan magáévá ezt a jogot. Sőt, sokszor észre sem veszi, hogy ez a lehetőség egyáltalán létezik.

A változás útja – Hogyan építsünk kapcsolatot önmagunkkal?

Ügyfelem esetében a közös munkánk elsődleges célja nem is konkrét karrierút megtalálása lett, hanem egy sokkal alapvetőbb képesség fejlesztése: megtanulni kapcsolódni önmagához. A folyamat főbb állomásai:

  1. Az önreflexió rutinjának kialakítása – Rendszeres gyakorlatokat vezettünk be, amelyek segítették felismerni saját reakcióit, érzéseit különböző tevékenységek során
  2. A kívülről jövő impulzusok tudatos feldolgozása – Megtanult nem azonnal reagálni mások javaslataira, hanem először megvizsgálni azokat: „Hogyan hat ez rám? Valóban illeszkedik hozzám?”
  3. Saját érdeklődés feltérképezése kísérletezéssel – Különböző területek kipróbálása nem elköteleződve, hanem megfigyelőként, saját reakcióit figyelve
  4. Az igények megfogalmazásának és érvényesítésének gyakorlása – Kezdetben kis, biztonságos helyzetekben, fokozatosan haladva a jelentősebb döntések felé

A folyamat végére nemcsak egy olyan karrier-irányt talált, amit valóban magáénak érzett, hanem – ami talán még fontosabb – kialakult az a képessége, hogy felismerje és érvényesítse saját igényeit, határait és értékeit.

Amit a parentifikált gyermekek felnőttként megtanulhatnak

Ha magadra ismersz ebben a mintázatban, néhány tanács, ami segíthet:

  • Lassíts le a döntésekkel – Adj időt magadnak, hogy feldolgozd és megvizsgáld mások javaslatait, mielőtt rábólintasz
  • Építs be rendszeres önreflexiót – Akár napló formájában, akár strukturált gondolkodási időként
  • Figyelj a tested jelzéseire – Gyakran a testünk hamarabb jelez, mint a tudatunk: feszültség, nyugtalanság vagy épp ellazulás, energia – mind informatív
  • Kísérletezz következmények nélkül – Engedélyezz magadnak olyan tevékenységeket, ahol csak megfigyeled a reakcióidat, elköteleződés nélkül
  • Keress támogatást – Egy coach, terapeuta vagy akár egy támogató barát, aki visszatükrözi megfigyeléseit, hatalmas segítség lehet

Zárógondolat

Ügyfelem története emlékeztet arra, hogy a karrierválasztás sokkal mélyebb folyamat, mint készségek és lehetőségek összeillesztése. Valójában önmagunk megismerésének egyik legfontosabb terepe.

A pályaválasztási nehézségek gyakran csak tünetei egy mélyebb kérdésnek: mennyire vagyunk kapcsolatban önmagunkkal? A parentifikált háttérrel rendelkezők számára ez különösen igaz – de szerencsére ez a kapcsolat bármikor kiépíthető, fejleszthető.

Ügyfelem ma már havi rendszerességgel találkozik velem, nem azért, mert ne tudná, merre tovább, hanem mert felismerte: az önmagunkkal való kapcsolat ápolása folyamatos gyakorlást és odafigyelést igényel. És talán ez a felismerés jelenti a legnagyobb sikert az egész folyamatban.

Te felismered magadban a parentifikáció jeleit a karrierválasztás területén? Oszd meg tapasztalataidat a kommentekben!