Az a szorító érzés nem most kezdődött.
Nem biztos, hogy emlékszel, hogyan tanultad meg elkerülni a nemet.
Lehet, hogy csak arra emlékszel, milyen volt anya arca, amikor csalódást okoztál. A fáradtság, a lehajtott fej, a csend.
Arra, hogy nem akartál még egy terhet tenni rá, mert már így is túl sok volt neki.
Vagy arra, hogy elzárkózott. Hogy nem szólt hozzád, és te nem értetted, miért fáj ennyire. Csak azt tudtad: valamit rosszul csináltál. És soha többé nem akartad ezt érezni.
És ma, felnőttként, mikor csak annyiról van szó, hogy megkéred a főnököd, hadd menj el korábban…
…vagy nemet mondasz egy baráti szívességre, mert már tele vagy…
…vagy bejelented, hogy elutazol két hónapra, és a gyerek most másra lesz bízva…
A tested reagál először.
Zsigerből.
Szorít a mellkasod. Elönt a forróság. A gyomrod összerándul. A torkodban ott a gombóc.
És hirtelen nem csak arról van szó, hogy nemet mondasz.
Hanem hogy elveszíthetsz valakit.
Hogy megharagszanak. Csalódsz. Elutasítanak. Eljön a világvége.
És ezt nem mindig tudod, csak érzed. Olyan hirtelen, olyan erővel, hogy már reflexből mondod is: „jó, megoldom, persze, semmi gond”.
Pedig nem jó.
Pedig van gond.
És legbelül tudod.
Amikor elkezded tanulni a határhúzást, nem csak azt tanulod, hogyan mondj nemet.
Hanem azt is, hogy hogyan éld túl az érzést, amit gyerekként nem tudtál elviselni.
A rettegést, hogy rossz vagy. Hogy elhagynak. Hogy már nem szeretnek.
Ezért félelmetes.
Nem csak elsőre.
Sokadszorra is.
Akkor is, amikor már tudod, hogy a világ nem omlik össze.
Amikor már volt olyan, hogy valaki mosolygott, és azt mondta: „oké, persze”.
És rájössz, hogy a katasztrófa csak a te fejedben létezik.
De akkor is valóságosnak tűnik.
Mert ott van a testedben. A történetedben.
Ezért az első lépés nem is a „nem” kimondása.
Hanem az, hogy észreveszed ezt az érzést.
Hogy nem menekülsz el előle.
Hogy tudodásul veszed: „Igen, ezt érzem. Most. Ismerős. De már nem vagyok az a gyerek.”
És valahol itt kezdődik a kapcsolódás.
Nem másokhoz, hanem magadhoz.
Innen lehet lépésről lépésre tanulni. Nem a világot megváltva, csak egyetlen apró nemet kimondva.
És közben nem legyőzni a félelmet – hanem elviselni vele együtt, hogy most már te döntesz.
