…és egyszer csak ott találod magad: a jelenben, szabadon, örömmel – úgy, ahogy gyerekként kellett volna.
„Én nem is voltam gyerek.”
Ezt a mondatot sokszor kimondtam már. Nem panaszból, inkább tényszerűen. Korán lettem felelős. Komoly. Megbízható. Az a fajta gyerek, akire azt mondják: „Rá mindig lehet számítani. Ő olyan megbízható, mint egy felnőtt.”
Sokat nyertem ebből. Korán önálló lettem, alkalmazkodó, érett. De közben valami más – valami nagyon fontos – kimaradt. A játék. Az önfeledt jelenlét. A gyermeki szabadság.
Évtizedekig képtelen voltam játszani. Spontán táncolni. Elengedetten nevetni. Voltak ugyan pillanatok, de mindig jött valami belső kézifék. Egy hang, egy testérzet, egy emlékfoszlány. És újra ott voltam a józanság világában. Az önfeledtségből visszarántott a „komolyságom”.
Aztán megszületett a fiam.
Nem egyik napról a másikra történt, de vele – általa – elkezdtem újra kapcsolódni ahhoz a részemhez, aki valaha gyerek lehetett volna. Megtanultam játszani. Először miatta. Aztán érte. Aztán vele. Végül magamért is.
Ahogy ő nőtt, úgy nőtt bennem is valami. Tudatosság. Vágy. Bátorság. Felismertem, mennyi minden hiányzott – és hogy már nem vagyok kiszolgáltatva ennek a hiánynak. Mert van lehetőség: újra tanulni örülni. Jelen lenni. Játszani. Élni.
Nem volt rövid út. És nem volt egyedül járható.
Segítségek jöttek:
📚 könyvek,
👩🏫tanítások,
👥barátok,
💬 terápiák,
💖 érintések,
👣 apró lépések, nap mint nap.
Nemrég egy koncerten jártam két nagyon közeli barátommal. Egy fájdalmasan nehéz időszak után vagyok, amely tele volt szomorúsággal, szorongással, belső feszültségekkel. De ott, azon az estén, valami új szintre lépett bennem.
Táncoltam. Énekeltem. Éltem. Nem volt ott a belső bíró. Csak a pillanat volt.
A zene, a nyár, az önfeledtség, a mozdulat, szabadság, szeretet.
Aznap este istenien voltam.
Csak utólag jöttem rá: ez egy újabb lépés volt önmagam felé. A belső szabadságom felé.
Ez már nem a hiány pótlása volt – hanem valódi jelenlét.
Ha te is úgy érzed, kimaradt az önfeledt gyerekkor – tudd, hogy nem késő.
Nem tudjuk visszahozni azt, ami nem volt. De újra megélhetjük azt, ami bennünk még mindig ott van.
A játékos, szabad, örömteli énünket.
És ez nem gyerekes.
Ez gyógyító.
Ha úgy érzed, te is útnak indulnál ebben, szeretettel kísérlek. Mert lehetsz még szabad – belülről kifelé.
#többvagyminthiszed #belsőgyermek #önismeret #parentifikáció #transzformáció
