Avagy hogyan keveredünk bele újra és újra mások feladatába – és miért lenne jó néha kiszállni a körhintából
Van az a mondat, amit sokan rutinszerűen mondunk, főleg nyáron, a szabadságok idején:
„Majd én intézem, amíg te pihensz.”
Nem hangzik rosszul. Sőt: támogató, figyelmes kollégának tűnik tőle az ember.
De mi történik akkor, ha ez a „majd én megcsinálom” túl sokszor hangzik el?
Ha észrevétlenül mindig te vagy az, aki átvállalja, aki helyettesít, aki figyel, aki megold – mások helyett, másokért?
Egy történet, amit valószínűleg nem egyedül éltem meg
Volt olyan időszakom, amikor a szabadságom előtt hetekig azon dolgoztam, hogy előre megcsináljam mindazt, amit a távollétem alatt kellett volna elvégezni.
Nem azért, mert ezt kérték tőlem – hanem mert nem akartam túl sok kellemetlenséget okozni másoknak azzal, hogy én nem leszek ott.
Mielőtt elmentem volna, mindent előre átgondoltam:
– ki lesz elérhető,
– milyen dokumentumokra lehet szükség,
– kit lehet megkeresni kérdés esetén.
Lényegében minden lehetséges szcenárióra készítettem egy „B-tervet”, hogy senkinek ne legyen nehéz dolga.
És hogy az én pihenésem se legyen másnak teher.
Azt gondoltam, így lesz korrekt. Így lesz rendben.
Viszont mire eljutottam a szabadságomig, teljesen kimerültem.
És még napokig tartott, mire egyáltalán képes voltam pihenő üzemmódba kapcsolni.
Hosszú évekig rendszeresen ránéztem a leveleimre szabadság alatt is – hajnalban vagy esténként.
Ez lenne a gondoskodás ára?
Sokan, akik gyerekként túl korán vettünk fel felelősséget – a családban, testvérek között, szülő szerepben –, felnőttként is ugyanazzal a belső parancsal élünk:
„Csak ne okozzak csalódást.”
„Csak ne hagyjak magam után káoszt.”
„Csak ne legyek teher.”
És így lesz a szabadság – ami elvileg a töltődés ideje – egy újabb projekt.
Terv, stratégia, átszervezés.
Vagy épp mások helyettesítése – saját határok nélkül.
Ismerős?
Próbálsz mindent előkészíteni, hogy „nyugodt szívvel” mehess el pihenni – de pont a szíved nem nyugszik meg.
Vagy teljes figyelemmel végzed más feladatát, míg ő nyaral – és közben te egyre hátrébb csúszol a saját feladataiddal.
Mert neked ez az alapállapot: figyelsz. Bevállalsz. Ott vagy.
De ki van ott neked?
Mit lehet tenni?
Nem mondom, hogy azonnal működj másként.
Nem kell nemet mondanod mindenre.
De elkezdheted figyelni – észrevenni, amikor reflexből igent mondasz.
És apró lépésekben elindulhatsz valami más felé.
Kipróbálható kérdések, apró változtatások
🔸 Amikor legközelebb valakit helyettesítesz, kérdezd meg magadtól:
„Mi az, amit most nem fogok átvállalni?”
🔸 Ha szabira készülsz, próbáld ki, hogy
nem írsz forgatókönyvet mindenkinek, csak annyit adsz át, amennyi feltétlenül szükséges, hogy elég jól menjenek a dolgok.
🔸 Tedd fel magadnak a kérdést:
„Ez az előkészítés kinek ad biztonságot – nekem vagy a másiknak?”
🔸 És írd le ezt a mondatot:
„Most mire lenne igazán szükségem?”
Ne javítsd ki. Ne racionalizáld. Csak hagyd ott magadnak. Egy cetlin, a képernyőd szélén.
Legyen egy kis nyoma annak, hogy te is számítasz.
Egy gyakorlat, amit kipróbálhatsz még ma
Képzeld el, hogy jövő héten szabadságra mész.
Most ne a valós határidőidre gondolj, csak szimuláld a helyzetet magadban.
Tedd fel magadnak ezt a kérdést:
„Ha most tényleg elutaznék, mi az a három feladat, amit szinte biztosan előre megcsinálnék – csak azért, hogy másnak ne kelljen bajlódnia vele?”
Például:
– Válaszolnál egy olyan e-mailre, amit más is tudna kezelni
– Előre megszerkesztenél egy prezentációt, amit valaki más is el tudna készíteni
– Listát írnál minden eshetőségre, holott csak két dolgot kérdeztek tőled
Ezután tedd fel a második kérdést:
„Mi történne, ha ezek közül egyet most nem oldanék meg előre?”
– Mit éreznél?
– Mitől tartanál?
– És reálisan: mennyire lenne nagy baj, ha ezt most tényleg másra bíznád?
A cél nem az, hogy ne készülj fel a szabadságodra – hanem az, hogy észrevedd azt a pontot, ahol már nem a szakmai felelősség, hanem a túlzott megfelelés vezérel.
Ez a gyakorlat segít abban, hogy meglásd:
🔹 Hol vállalsz túl nagy részt
🔹 Mi az, amit nem muszáj előre megoldani
🔹 És mi az, ami akár ráérne is – ha megengednéd magadnak
Záró gondolatok
A szabadság nemcsak arról szól, hogy elmehetsz pihenni.
Hanem arról is, hogy megtanulod közben nem mások életét élni.
És ez egy elsajátítható folyamat – csak nem kell egyedül csinálnod.
Ha magadra ismertél ebben az írásban, és úgy érzed, hogy változtatni szeretnél ezen a működésen, akkor nem vagy ezzel egyedül.
Sokunknak része ez a mintázat, és sokan dolgozunk azon, hogy egészségesebb határokat alakítsunk ki magunk körül.
Ha szeretnél beszélgetni arról, hogyan alakíthatnád át a működésed úgy, hogy abban te is benne legyél, szeretettel várlak egy első beszélgetésre.
Gyakran már egyetlen őszinte beszélgetés is elindíthat valami fontosat.
#többvagyminthiszed #parentifikáció #belsőhatárok #önfeláldozás #munkamagánéletegyensúly #öngondoskodás #coachingblog #érzelmiterhek #szabadságelőkészület #krónikusfelelősség #coachinggondolatok #transzformáció
